Az 5 hónapos állandó betegeskedés, 3 fülgyulladás, és 3 antibiotikum kúra után úgy döntöttünk hallgatunk a fülorrgégészre, és kivetetjük Tibike orrmanduláját.

Egy héttel a műtét napja előtt kivizsgáláson, vérvételen voltunk, jajj olyan ügyi volt! Egy hangja nem volt!! Végigtűrte a szúrást, kicsit lesápadt (3 ampulla nem csoda..), aztán ment tovább! Büszke voltam rá! Mondtam, hogy nyugodtan sírjon, aztán mondta, hogy nem, nem akar. A többi vizsgálaton is kellően volt eleven, és szófogadó is. Imádom.

A nagy napelőtt éjfélig ehetett, keltettük, két falatot bírt, felesleges volt. 4kor ihatott, keltettük, két kortyot ivott. Reggel kapott egy új autót, aztán mentünk anyóshoz leadni a babát, 6kor szoptattam, aztán mentünk a kórházba Apával együtt.

Felvették, fél 9kor megkapta a varázsszörpit amitől berúgott, nagyon drága volt, röhögött magában mindenen. Aztán jöttek érte 9kor, a zöld nagy ággyal, felült rá, vigyorgott, kapaszkodott, szegény drága bízott bennünk, hogy nem véletlenül engedjük el őt egyedül... Eltolták, és bömbölni kezdtem, borzalmas volt, alig bírtam abbahagyni. Nem volt benn fél órát, jött a doki mondta, nagy volt a mandula, kiszedték, minden rendben. Kitolták a kis barna testét oldalt fekve a nagy zöld ágyon, nem bőgtem, visszafogtam magam. Megébredt, nyüsszögött, sírogatott, a branültöl kiborult, kicsit hisztizett is, de vissza lehetett tartani. Ölembe bújt, a cicimbe, ölelt, rám ragadt teljesen, próbálkoztam mindenfélével, énekkel, mondókával, és végül a kis életében a jók segítettek megnyugtatni: pancsolás a tóban, játék Bencével, nyaralás stb. Akkor elaludt, és kb. 2óra múlva átcipelhettem a szobába, ott is még ragadt rám, picit sírt, mondta, hogy átöltözik, haza akar menni (ilyet még sosem mondott, mindenhol jól érzi magát), de megint elaludt, 1 órát, felkelt, és újra biztonságban érezte magát. Laptopon filmezett, és zabálta a kalácsott, itta a teát ezerrel, picit féltem is, de bíztam a szervezetében. 15h-kor elmehettem, elengedett, nyugodt szívvel, mondtam, hogy Anya nagyon elfáradt. Hát a csöcsömet már Pamela Anderson is megirigyelte volna, olyan volt mint egy kőszikla. Tibike estére eleven lett, és szemtelen, újra a régi, éjjel a saját ágyában aludt, nem apa mellett, csodálkoztak is a nővérkék :D Kapott fájdalomcsillapítót, de amúgy nem fájt semmije, pedig kérdezgettük. Átaludta az éjszakát nem volt hányás. Reggel mentem értük, kapott egy Angry Birdes pólót, hogy ügyes volt, dokibácsi megnézte, nem félt tőle, senkitől sem, hála istennek, annyira nem hatotta meg az egész, és fél11kor eljöhettünk.

A legnehezebb otthon következett, a 3,5évest visszafogni... Egyre jobban volt, egyre elevenebb, nem volt szabad ugrálni, szaladgálni, bukfencelni. Na persze.

Tegnap voltunk 2hetes ellenőrzésen, szép a seb, jövőhéten mehet oviba.

A Lászlóban voltunk, ajánlom mindenkinek, nagyon kedves a személyzet, és nem tökörésznek, 2hét alatt lezajlott az egész. Remélem segíthettem a sorstársaknak!