Találtam egy nagyon jó cikket a jelenlegi élethelyzetünkről. Minden benne van, amit én szerettem volna írni.

Talán a pelenkakérdésen kívül minden szó igaz.... Jó szórakozást!

Az 5 hónapos állandó betegeskedés, 3 fülgyulladás, és 3 antibiotikum kúra után úgy döntöttünk hallgatunk a fülorrgégészre, és kivetetjük Tibike orrmanduláját.

Nagyon kemény három hónap

Határok nélkül...

3 nap után pici sárgasággal hazaengedtek minket 7végére, pedig Tomika nagyobb zabás mint Tibike volt. Ez van, emésztés válogatja. Tibike is jött értünk, szép TT Cupé modellautót kapott Tomikától. Oda volt érte!

10 hónap próbálkozás után megint karácsonyra hozott pozitív terhestesztet a Jézuska. A boldogság határtalan volt, pontosan a 6. hétig, amikor megkezdődtek a rosszullétek. Hánytam reggel délben este mindent.

A 7. héten begörcsöltem, így be kellett feküdnöm a kórházba 3 napra infúzióra. A 17. hétig tartott ez a helyzet, ágyhoz kötve éltem meg a mindennapokat, a családom életét kívülről szemlélve. Amikor jobban lettem, hetekig tartott, míg felerősödtem, egészen addig, amíg akkora nem lett a pocakom, hogy már amiatt nem bírtam mozogni.

Visszatekintve mégis a hatalmaspocakos időben voltam a legaktívabb - pedig mindenki kételkedett, hogy csak egy baba van a hasamban.

Előbb nem akart megszületni Tomika sem, így a kiírás előtti napon egy giga sétát tettünk a Kopaszi-gáton. Sikerült elindítani a folyamatot, de azért Őt is túlhordtam egy nappal.

Ezt a bejegyzést Ágesz barátnőmnek ajánlanám köszönetként a nyaggatásért.

Eltelt két év, amiből csak egyet érzékeltem...

Duma, duma, duma

Indul a harc...

Béke és harmónia..

Tete, villa, és bünti