Mindig is az volt az álmom, h. lesz egy icipici kertünk, h. tarthassak kutyát, hisz imádom őket, Herczike is nagyon a szívemhez nőtt (tavaly elpusztult 12évesen:’( ), szerencsére Tibi is szereti a kutyákat - boxer rajongó volt -, de soha nem volt még neki. Én nekiestem az internetnek, és Herczikéből kiindulva fekete kiskutyákra vadásztam, annak ellenére, h. tudtam, Tibi nem kedveli őket, mert neki túl mogorvák. Úgy tűnt hamar meg is találtuk, egy Szibériai Lajka és egy Border Collie keverékéből születtek csemeték, szép párosnak tűnt – gondoltuk okos és gyönyörű kutyuk lesznek. Elmentünk kiválasztani, ki lett nekünk teremtve – Dextert megtaláltuk, adtunk egy kis pénzecskét a gazdijuknak, h. maradhasson még amíg beköltözünk, mert addig nem tudjuk hová rakni szegénykét. Néhány nap múlva a tulaj közölte, h. nyitva maradt a kapu, a kutyák megszöktek, családostul:( Így tovább böngésztem, majd találtam egy boxer keverék kutyut. Hát mondom üssekő, nem fekete, de Tibi tuti imádná:D. Már kép alapján egyből beleszeretett, valami tünemény volt… Rá gyorsan le kellett csapni, mert más is érdeklődött. Beraktunk egy költözősdobozt az autóba, és irány Csepel. A kutyu pont belefért, hazáig csucsuzott.. Problémánk az volt, h. mi legyen a neve?? A Dexter kilőve, hisz kislány…. Végül anyu adta a tippet, az ANettból és a Tibiből lett a TINA :D Különleges, de még is aranyos, mint a kutyi :D Icipicike volt, és Tibi elve, hogy a kutyát nem engedjük be a lakásba L Szegénykém éjszaka kikötve a házához didergett, napközben az erkélyajtóra ugrált nyalogatta, és remegett, mint a nyírfalevél. Aztán Tibcsinek megesett a szíve, azóta Tinácska szobája az előszoba. A munkábajárás eleinte flottul ment, Tinácska megkötve, de az állatorvos javasolta, ha körbe van kerítve inkább hagyjuk szabadon. Hát megtettük, a kutyi boldogan járt kelt a homokos kerten, játszott a szomszéd gyerekekkel a kerítésnél. A természet rendje szerint elkezdett nőni, és erősödni, naponta kaptunk hívást (amiket egy idő után már rettegve vártuk), Tina szétszedte a kerítést, Tina átjött hozzánk, Tina elszakította a láncát, Tina szétszedte a kukánkat stb.. Újra megkötöttük, elszakította, levertünk egy nagy fémet, eltépte a forgószemet, kikötöttük a kerítéshez, kedves arrajárók elengedték (mit sem törődve azzal, hogy a kutyi kiszökhet, és elütheti egy autó)… A vége a kenel lett, amibe Tibi mindent beleadott, gyönyörűre épített, plussz elválasztottuk a hátsó kertet az elsőtől, és így már békesség van, ha elmegyünk itthonról. Persze Tinácska azóta is pusztít, szétszedi Tibi cipőit, ás, tépi a tuját, meghámozza, megrág mindent ami nem fém, pisili a füvet, ami szép lassan kipusztul. De azért szeretjük (az egész família), mindennél jobban, mert egy hatalmas szeretetbomba :D éés reménykedünk, hogy valaha megkomolyodik.

Vissza a bloghoz