Szokás szerint Tibike estére eléggé elfáradt, csak akkor maradt nyugodt, ha sétáltam vele, illetve, ahogy már meséltem, leültem a kutyi mellé. Tina mint mindig megint izgatott lett, akarta Tibikét agyonnyalni, agyonszimatolni, végre egy picit lecsitította a vérmérsékletét, vagy nem, csak megpróbált pár percre jókutyi lenni, és leült mellém. A következő pillanatban Tibike lenyúlt, és a pici kis tenyerét rárakta Tinácska hátára, és vakarászni kezdte! Hát majdnem elsírtam magam, milyen tündériek! Azóta már durvult a helyzet, szegénykének a fülét is elkapja, jól belemarkol, vagy a hátába, és egy kupac szőr marad a tenyerében, vagy a szemgolyóját akarja megérinteni. Paráztam eléggé, hogy nehogy ijedtében hátra kapjon a Babába, de esze ágában sem volt. Szegény Tina mi vár rá! :D Igazi gyerekbarát! Nagy haverok lesznek! Isteni lehet egy kutyával felnőni!

Vissza a bloghoz