Éjjel 2kor arra keltem, hogy a baba hasra fordult, és 10 percenként forgatja a fejét jobbról balra, én meg paramamiként minden egyes alkalommal nézem, hogy nem feküdt -e az orrárra. Általában meg szokott kímélni eme elfoglaltságával kb. 4-5h-ig.

Mindennek eredményeként egész nap olyan voltam mint egy vödör langyos sz*r, így eldöntöttem, hogy nem várom meg a 6 hónapot, megy a szobájába aludni, ott aztán tekergetheti a nyakát a légzésfigyelőn, sőt még én is tudok normálisan, nyugodtan aludni.

Meglepően könnyed volt mindkettőnknek a különválás! Valószínűleg a fokozatosságnak köszönhetően, hisz már régóta a szobájában tettük le csuccsanni, csak az éjjeli etetéskor vittük át a hálóba. Én meg ugye már csak minden másnap aludtam vele, mert pihenésképp felvátva ügyeltünk Tibivel, így legalább egyikünk ki tudta magát pihenni valamennyire.

Úgyhogy minden kezd egy normális kerékvágásba belekerülni, Tibivel újra csak ketten, és egy ágyban alszunk, mostmár én nem hagyom őt aludni a "fordítsdmegafejedszuszogsz", és "forduljmármegmerthorkolsz"-szal.