Napok óta melankólikus hangulat ül a családon, mert csütörtökön telefonált Tibi főnöke, hogy hétfőtől kezd a meló . Annyira váratlanul ért! Azt hittük, van még egy hetünk! Olyan jó volt így együtt! Mióta kiszámoltuk, hogy némi spórolással és néhány megszorítással simán megleszünk, még jobban élveztük a dolgot, és már nem is voltunk feszültek. Szerintem be kéne vezetni, hogy az Anyák GYED-en, az Apukák pedig teljes fizun otthon lehessenek a babákkal. 20 év mulva biztosan kiegyensúlyozott, boldog, normális értékrendű emberek népesítenék be a világot! Arról nem is beszélve, hogy az apukáknak mekkora élmény részt venni a kis porontyuk minden egyes "első lépésén"!

De egy nem álomországban ilyen az élet.

Már az első nap minden visszatért a régi kerékvágásba. A Baba 4x kaksizott délelőtt, minden én szedtem ki. Eddig 2x evett, 5x köpött le a püréivel, és ette le a terítőt. Egyedül kellett átvészelnem, nyugodtan, nem üvöltözve a gyerekkel, h. engedje el a lábát, ne szedje le közbe a zokniát, ne hadonásszon, és ne szopja az ujját, ha tele van a szája zöldszínű étellel.

A falkavezér nincs a házban, Tina egész nap ugat és őriz minket.

Határozottan más minden.

Hiányzik Tibi!!!