Számomra egy csoda (jó elcsépelten hangzik, de tényleg annak érzem), hogy ez a kis Monyók napról napra tanul valamit!

Ahogy egyszer csak felfedezte a kúszást! A lábaival tolja magát előre, a kis karjait összefonva meg húzza magát. Ebből észrevette, hogy négykézlábra tud állni, most ez a menő, és közben rugózva erősíti az izmait a mászáshoz. Néha már előre teszi egy kis kezét, vagy lábát. Tegnap megpróbáltuk elengedni ülés közben, legalább fél percig tartotta magát, úgy molyolt, és nem borult fel! Napközben azzal okozok neki örömet, megmutatom hogyan húzza fel magát a járókában, és álljon meg kapaszkodva! Annyira tüneményes olyankor a kis arca, borzasztóan boldog, hogy sem apa, sem anya nem fogja, magától áll! Persze ha elengedi, vannak hatalmas esések, sírások, rívások!

Az éjféli hamiadagját már napok óta csökkentem neki, és most hogy Tibi dolgozni ment, korán lefeküdtünk, és nem keltettük fel éjfélkor. Nahát ő sem kelt fel!!! Este fél 8-tól reggel 7-ig aludt! El vagyok ájulva! Ha nem izgultam volna, hogy jól van e a gyerek, átaludhattam volna egy egész éjszakát 14 hónap után először!!!

Vissza a bloghoz