Kúszik, mászik, ül, feláll, oldalazva, kapaszkodva, oldalazva jár, kint van másfél foga, ami nem készíti ki túlságosan, viszont a piros sebes popi jelen van:(, érti a humort, nagyokat kacarászik, csak akkor sír, ha álmos, fáradt, egy idegen túl közel merészkedett, vagy a szabadsága korlátozva van (etetőszék, járóka, autósülés).

Reggel és este eszik csak tápszert, tízóraira tejpépet, ebédre zöldségpépet, uzsira gyümipépet kap. Úgy mint egy kismalac, ez az egyetlen dolog, amivel képes felrobbantani az agyam.

Az esti fektetésnél egyedül alszik el, kis nótázás után, egész éjszakán át. Napközben ölben, vagy a mozgó babakocsiban csuccsan, kb. 2x - 3x. Reggel 7kor kel, 20h körül alszik.

Az idegenek elől belémbújik, az ismert személyek felé barátságosan közelít.

Szépen játszik, eszegeti a kukac szarvát, a poharakkal kopog a padlón, nézi ahogyan gurulnak, kedvence a bárszék, amin felhúzza magát, és rángatja a kövön. Imádja a hangos dolgokat. A játékasztalt püfföli, forgatja, csattintgatja. A dömpert tolja, nézi a kerekét, felborítja. A kezeit teljesen természetesen használja, még tapsol is! Meg nem áll egész nap - egy játékkal nem foglalkozik túl sokat.

Tiltott dolog a virágtépés, a föld kihomokozása, az újság összegyűrése, na és a konnektor. Eddig teljesen meddő a neveléspróbálkozás. De ha jól tudom, ez így normális még. Majd milliomodszorra megjegyzi:D

Asszem szerencsések vagyunk, elég könnyen kezelhető gyerkőc választott minket. Úgy érzem megéri az ösztöneimre hallgatni, nagyon jól irányítanak Anyaként.

Persze továbbra sincs mellette szabadidőm, de nem baj:D Megéri!

Vissza a bloghoz