SÁPPING2010.04.27. 15:44, kovacs-anett
Miután végre sikerült visszaszerezni többékevésbé az alakomat (+2kg továbbra is, a szétmászott csípőről, és a megnyúlt bőrről már nem is beszélve...), úgy döntöttem, az elvonási tüneteimet megpróbálom enyhíteni:
Utoljára már vagy 1,5éve nem vásároltam a ruhamúzeumokban. Leszámítva a terhesruháknak nevezett lepedőket, és a szülés után szükségszerű sátrakat....
Kenguru behajít a csomagtartóba, és irány a Campona... Parkolóhelyet könnyen találtunk, ugyanis babaébredés és etetés után rögtön indultunk, így nyitásra odaértünk. Tibi magára csatolta a kis klónját, én pedig berongyoltam a kedvenc üzleteimbe. Elklépedve lapozgattam a ruhák között, megállapítva, hogy olcsóbbak nem lettek, nekem meg már a gyerekemre is gondolnom kell, ezért lelkiismeretfurdalással tele jártam boltról boltra.
A H&M-ben megláttam egy mozgólépcsőt, hát intettem Apjoknak, menjünk fel nézzük meg mi van ott. Felérvén a menyországot véltem felfedezni... GYEREKOSZTÁLY! Gondolkodás nélkül szaladgáltam, jobbról balra, majd próbáltam ésszel gondolkozni, és csak az olyan ruhákat csodáltam, amik nyárra kellenek majd a Mogyorófejnek... (Tudni kell, hogy rengeteg cuki ruhát örökölünk! Többet is, mint amire szükségünk van!). Így megúsztam 3 nagyon vagány kis pólókával. Elégedetten, és további lelkiismeretfurdalás nélkül néztem magamnak a rucikat, és beszereztem néhány mai darabot, ne legyek gagyimami.
Tibike eközben is mesegyerek volt. Elnézelődött, magyarázott az Apjának, zabálni való volt! Délben meglátogattuk az étteremrészt, a bébiételét gyönyörűen elfogyasztotta, nála csak én ettem szebben a sültkrumplit. Picit el is csuccsant, teljesen el voltam ájulva!
|