2 hete arra ébredtem, hogy marhára fáj a fejem, a torkom, és bedugult az orrom... Utoljára terhesen voltam beteg, így egyből bepánikoltam, mi lesz, ha a baba elkapja?? Estére már folyt taknyom-nyálam egybe, és elfújtam kb. 50 db zsebkendőt. Pont osztálytalálkozón voltam, úgyhogy a fotók nagyrészén, a fejem előtt, egy fehér takonyzsák látható...

Vasárnap elővettem a maszkokat, és próbáltem nem érintkezni a babával, anyu etette, Tibi altatta, és pellusozta. A nap közepére már annyira hiányzott, hihetetlen, mennyit vagyunk 1 nap testközelben. Ő is egyre hisztisebb lett, és már kéreckedett az ölembe, pedig sosem szokott... Nagyon nehéz volt.

Szerdára elkezdett taknyolni... 2 éjszaka telt el üvöltéssel, 23-kor felkelt, mint akit nyúznak. Végül 3an egy ágyban kötöttünk ki, megynyugodott, de így is sokszor felébredt, és rosszul aludt. Szegénykémet nagyon megviselte élete első betegsége. Nem értette mi folyik, miért nem kap levegőt, és miért fáj a feje...

Szerencsére 2 nap volt olyan kegyetlen, azóta csak az  végeláthatatlan orrszívózások maradtak.. Újra a helyén alszik, éjszaka is és napközben is.