Mint első gyerekes szülők, kizárólag a legkockázatmentesebb helyre és idővallumra vállalkoztunk. Egy akció keretében Zamárdira esett a választásunk, ahova hétfőtől – péntekig foglaltunk gyerekbarát szállást.

Az időjárás gyanús volt egész augusztusban, de reménykedtünk, hogy pompázatos forróság lesz 23-ára.

Reggel 10 körül indultunk neki (altatási időben), itthon hagyva kiskutyáinkat a kutyuszitterrel, Anyukámmal.

Szép időnek néztünk elébe, kellemes meleg lett. Aligán kezdtünk, mert Tibi szabolcsi unokatesójáék aznap még ott nyaraltak. Egyből betámadtuk a vizet, de majd bele fagytunk – ennek ellenére a babával együtt kemények voltunk. A karúszót nem kedvelte, az úszógumit egy darabig, amíg rá nem jött, hogy nincs talaj a talpa alatt… Picit úsztattuk, pocsolt, aztán elég volt a jeges vízből - part tágasabb. Ott persze indult a szökés, a felfedezés. Tibivel, a rokonokkal, az unokatestvérekkel felváltva sétáltunk Tibike után. Hamar becsajozott, egy csinos kétévessel, aki szerelme zálogaként egy bambis labdát nyújtott át.

A következő alvásidőben újra úton voltunk, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. Kaptunk igényes rácsoságyat, és kellemes kilátást a parkolóra :D.

Vacsora előtt lelátogattunk a partra, ahol volt egy kis homokos rész, babáknak kialakítva. Nagyot sétáltunk, kipróbáltunk minden játszóteret, Kánaán volt ez a kis Colombusnak.

A vacsit szépen tűrte, felváltva ült az ölünkben, amikor végleg megunta, szabadjára engedtük.

Fürdetésre nagyon kimerült, amit még tetézett a kevés napközbeni alvás... Üvöltött fürdetés közben, amíg én lementem a tápját megmelegíttetni, teljesen kiborult. Szerencsére a cumisüveg megnyugtatta. Miután elaludt, Tibivel és a babaőrrel (tesztelés után) meglátogattuk a szálloda bárját, és heves koktélozásba fogtunk. Ezt a kellemes programot minden este beszorítottuk sűrű napirendünkbe.

Éjjelre egy hatalmas vihar érte el a várost, ami eléggé lehűtötte a levegőt. Megreggeliztünk, majd körbejártuk a szállót, és tanulva az előző napi kiborulásból, aznapra a kellő mennyiségű alvást a kiságyba terveztük.

A délelőtti ébredés után strandcuccal felpakolva megnéztük a partot, de csak ebéd és séta lett belőle, az orkánszerű szél miatt, estére pedig a homokozás maradt.

Szerdára összeválogattunk mindenféle programról szóló szórólapot, nekivágtunk Siófoknak, ahol néztünk kacsákat, csuszpitoltunk kavicsokban és befizettünk egy sétahajózásra. Az az 1 óra kellően lefárasztott minket. Végig fogtuk a babát nehogy a vízbe essen, ő meg csak ment és ment. Sokszor levittük a hajótestbe, ahol szabadon garázdálkodhatott, de a vége mindig a lépcső volt, amit hősiesen megmászott a tetején található szemetesláda miatt.

Délután a Military kiállítást néztük meg. Tibike csodálattal bámulta a hatalmas gépeket, főleg a méreten felüli kerekeiket. Egy tankra fel is ülhettek!

Csütörtökre visszatért a kellemesebb idő, így a strandolást újra beterveztük. A víz még mindig hideg volt, de legalább Tibike lába leért. Most a gondot a hullámzó Balaton jelentette, vigyázni kellett, nehogy felborítsa, és az a pár foga bánja. Élvezte, de 10 perc után újra irány a part, ahol rájöttünk, egy egyévesnek a homokozó jelenti a mennyországot!

Pénteken korán indultunk, mert másnap mentünk Dalma barátnőm esküvőjére, Gyulára.

Ezzel együtt a hét Tibike lelkivilágát annyira felborította, hogy utána öt napig minden éjjel sikítva kelt, és végül a mi ágyunkban aludt reggelig.

Ennek ellenére rengeteg kellemes emlék maradt, és annál is több fénykép. Érdekes volt gyerekkel utazni, egy teljesen új világ tárult fel előttünk. Alig várjuk a jövő nyarat!