Kissé el vagyok maradva, a jegyzeteimet is elhagytam, úgyhogy a silány emlékezetemre bízom ezt a bejegyzést…

Nem sok minden történt, mert ez a hónap a betegség jegyében telt. November végén letüsszentették, több mint egy hétig volt náthás tőle, majd megkapta a 15hó-s oltásait, egy hét múlva jött a takonynyálegybefolyás. Aztán az előző bejegyzésben említett baleset. Amúgy semmi komoly, csak egy nagy adag orvos, és porszívófóbia.

Macika kezelhetőbb lett, vagy én kezdem megszokni a helyzetet.

Az evésben is kialakított egy rendszert, ami számomra világosabb. Reggelire nem eszik sokat, és ha nem hagyom, hogy nasizzon, akkor az ebédet gyönyörűen benyomja egy joghurt kíséretében. Plusz egy étkezést beiktattam, így a vacsi, és a tízórai egyben kitesz egy adag hamit. Ha nem kér többet, bólogat a fejével, és felemeli a tányérját. Nem kezd el köpködni, meg dobálózni! Jeeeeee!!

Persze mindez visszafejlődött, amikor eljött a karácsonyi őrület :D

24-én a Nagyik aludtak itt, 25-én Apu és Ecsém, 26-án MamiPapi party. Ész nélkül nasizott, mindenki tömött belé mindent amit ért. Normális kaja persze semmi. Vicc nélkül! Olyan izgatott volt, hogy végig velünk aludt, a saját ágyában nem bírt álomba szenderülni.

Azért jó volt az ünnep, az első alkalom, amikor Tibike is felfogja valamennyire, hogy különleges napokat élünk meg. Rengeteg ajándékot kapott, kisasztalt, biciklit, gitárt, éneklő kutyát, távirányítós autót, porszívót, meg még fogalmam sincs mennyi mindent. Egy hétig nem is érdekelte más, csak a mi fejünk fájt már a dudálástól, ugatástól, szirénázástól, porszívózúgástól stb.

Szilveszterkor Emőék áthívtak egy évbúcsúztató bableveszabálásra, amit mi készségesen elfogadtunk, pláne, hogy Tibi nagyon vad frizurát csinált a Babának szilveszterre. A vendéglátás, és az étel hibátlan volt, amit hiányoltam, hogy a háziasszony nem sütött nekünk süteményt

Hazaérkezés előtt a szomszédba is átugrottunk meginni a pohár pezsit, ami már 3 éve hagyomány nálunk :D. Tibike agyon puszilgatta Zsanikutyát, megégette az ujját a gyertyákkal, levert egy pótolhatatlan Egyiptomos hűtőmágnest. Asszem más rombolás nem történt.

Fejlődés: nagyon próbál, és szeretne beszélni, de nem tud – nem jön rá a technikára. Néhány szót használ csak

Kinyitja az ajtókat kilinccsel. Nincs menekvésünk, csak a kulcs a segítség.

Ééés a kedvencünk: rászokott a puszizásra. Igazi felnőttes, cuppanós, picit nyálas, de isteni finom! Annyit kapunk, hogy meg sem tudom számolni! A kutyák sem!

Számok: 87 cm, 12 kg, és 16db fog büszke tulajdonosa