A január remek hónap.
Akár csak a tavalyi, az idei is idilli volt!

Tibi most sem dolgozott túl sokat, talán egy hetet, ezt kihasználva elutaztunk Hajdúszoboszlóra pihenni egy picit, abból az utazási csekkből, amit még nyáron kaptunk Ecsikémtől.

Tibike álom volt, jó gyerekként viselkedett, felfogta a tiltást, ezerrel osztogatja a puszikat, barátságos az emberekkel, és gyönyörű mint mindig.

Hajduszoboszló:

A több mint három órás utat hihetetlen módon végigpunyázta. Néha aludt, néha nézelődött, játszogatott, egy szava sem volt! Pedig mellette sem ültem, és nem tömtem lefoglaló étellel.

A szállás elfoglalása után egyből a hotel fürdőjébe vettük az irányt, ahol találtunk egy apró gyerekpancsolót. Más gyerek híján (nem bántuk) hárman mókáztunk a vízben. Tibike bátran futkározott fel és alá. Volna, ha nem merült volna el az első próbálkozása után. Egy másodperc alatt lebukott, már szívta is a vizet levegő helyett, én meg nem győztem ütögetni a tüdejét kívülről, hogy kiköhögje! Elég félelmetes volt számomra, főleg, hogy megcsinálta ezt az attrakciót még vagy háromszor. Érdekes mód, Benne nem hagyott mély nyomot. A köpet eltávolítása után ugyanúgy játszogatott tovább mint az eset előtt, legfeljebb egy picit óvatosabb volt...

Pancsi után megfürcsiztünk a szobában, Tibike boldogan szaladgált fel és alá, irtó jó kedve volt. A vacsi alatt is egész jól hagyott minket táplálkozni, miután befejeztük, leszállt a székről, és ment a többi vendéggel bandázni, akik persze mind a csodájára jártak a frizurájának, és az emberbarát természetének.

Az alvás első este picit sírós volt, reggel a mi ágyunkban kelt, de a többi alváskor úgy viselkedett, mintha csak itthon lettünk volna.

Másnap sétáltunk egyet, egész jó időt fogtunk ki, majd amíg a Gyerek a délutáni alvását töltötte, Anya és Apa finom stresszoldó masszázzsal kényeztette magát. Az esténk hasonlóképp zajlott mint az előző.

Az utolsó napunkat az Élményfürdőben töltöttük. Tibike a hatalmas gyerekmedencékben nagy természetességgel mozgott, leszámítva az itt is előforduló merüléseit. Majd amikor már elegünk lett, ráerőltettük a karúszót, amit meglepő módon elviselt magán - így megszűnt a kockázati tényező is.

A haza utat ugyanolyan jól viselte, pedig megnőtt az utazási idő, hisz megnéztük Debrecent is. Sajnos borzalmas idő miatt a gyönyörű tér helyett csak a meleg Plázát. Legalább jót soppingoltunk :D

Úgy érzem ez a négy nap pont elég volt egy Másfél évessel, végig kitűnően éreztük magunkat Mindannyian!

Macika újdonságai:

A hónap végén, épp zabkását faltunk reggelire, amikor Tibike végre úgy döntött, kiveszi a kezemből a kanalat. Az egész tálat szinte teljesen egyedül megette – gyönyörűen! A szája, meg a tálca lett picit maszatos, de nem vészes, nagyon elégedettek voltunk!

A puszizás még mindig porondon van, nagy örömünkre. Ennyi szeretetet az ember nem kap senki mástól!!!

Tibike utánoz, tanul. Mindent. A kutyáktól. Ha az ebek beszélni tudnának, a Baba már rég folyékonyan nyaggatna minket. Az egyik nap azt látom, hogy a gyerek nyújtott lábbal, és nyújtott kézzel dugdossa az orrát a padlónak, miközben undoros arccal szuszog. A másik nap rángatja a vállát. Hirtelen ijedtemben azt hittem valami idegrendszeri problémája van, amikor észrevettem, hogy Tina hasonló módszerrel próbálja a fültövét vakargatni. Természetesen a nyelvnyújtogatós lepetyelésről sem szoktak le.
Beszélni próbál, egyre nő a szókincse, és a kommunikációja is rohamosan fejlődik, szinte mindig megérteti velünk magát.