3 nap után pici sárgasággal hazaengedtek minket 7végére, pedig Tomika nagyobb zabás mint Tibike volt. Ez van, emésztés válogatja. Tibike is jött értünk, szép TT Cupé modellautót kapott Tomikától. Oda volt érte!

Jól mentek a dolgok, elég magabiztosak voltunk, Tibi itthon volt egy hétig, nagy volt a boldogság. Ügyesen osztoztunk a gyerekeken, úgy tűnt Tibike nem sínyli meg ezeket a napokat, pláne, hogy hétfőn elkezdte a beszokást oviba.

Imádta az ovit, imádta Tomikát, úgy éreztük profik vagyunk..

Aztán Tibike pénteken 39 fokos lázzal, orrfolyással jött haza…

A pánik egyből eluralkodott rajtam, az én makkegészséges gyerekem, aki soha nem beteg, mozdulatlanul fekszik. Az én 11 napos kisbabám, aki még a szabad levegővel sem ismerkedett meg, rögtön egy gyilkos ovis vírussal kell, hogy szembe találja magát :O A kisbabáknál egy lázas állapot szinte mindig kórházzal jár: a pici testük miatt hamar kiszáradhatnak…

Terv: a két gyerek nem érintkezhet - pedig Tibike nagyon szereti Tomikát simizni, meg nézegetni… Tomika a hálóban, és a saját szobájában lehet kizárólag, Tibike pedig be sem teheti a kis lábacskáját ezekbe a helységekbe. Állandó kézmosás, és kézfertőtlenítés. A hétvégén még elvoltunk, volt segítség, de hétfőtől Tibi ment dolgozni.

Nem is olyan egyszerű kétgyerekes anyának lenni, ilyen problémákra nem is gondoltam... Még fel sem nőttem a feladathoz, de már be lettem dobva a mély vízbe. Ketté kéne szakadnom, de nem tudok. Egyiket sem akarom, hogy hiányt szenvedjen...
Tibike engem akar, nekem meg a babával kell foglalkozni.

Pelenkázás, szoptatás, büfiztetés + ha nem akart elaludni: altatás = másfél óra, a hálóba zárva, Tibike meg kizárva.

Nehéz. Nagyon sajnálom Tibikét, megszakad a szívem…