Újabb problémám merült fel a Kisasszonnyal kapcsolatban.

Megadtam neki a bizalmat, és hazafelé jövet egy forgalommentes úton eleresztettem. Az én hibám az, hogy tudtam, h. az egyik utcában lévő jópofa kutyi nagyon érdekli őt, akit pont akkor sétáltattak. Kutyit elengettem - eleinte ari volt szépen futkorászott mellettem, majd uzsgyi, eltűnt. Egy darabig kiáltogattam a nevét, hasztalan, aztán bemérgesedtem, nem fogom keresgélni Babakocsival és mondom lesz*rom, majd hazajön. Már éppen robbant volna az agyam, mert csak vártam a kutyadobogást a hátunkmögött, ami csaknem jött, kinyitottak egy kaput, ahonnan a kutyánk kiszaladt.... A jópofa kutyit hazáig kísérte, a gazdija meg rendi volt, Tinát befogadta, amíg mi nem értünk oda... Én mérgesen a seggére csaptam, és hazáig rángattam. Most épp nem szólok hozzá, nem veszem őt figyelembe. Remélem tudja, hogy miért.

Jó lenne a kutyit megnevelem annyira, h mire a baba járni fog,  akár ő is sétáltassa:D, drágán néznének ki, másfél éves gyerek, pórázon a nagy kutyával :D (álomálomdeszépálom)