Karácsony közeledtével gyakran támadnak meg az emlékek, mennyi minden is történt tavaly ilyenkorra. Lássuk csak szépen sorjában.

Májusban összeházasodtunk, rögtön házkeresésbe is kezdtünk, és kb. júliusban néhány melléfogás után lefoglaltuk kis szigetszentmiklósi házikónkat, minden mint a mesében az álmaim szerint. 3 kis szoba, amerikaikonyha, kellemes méretű kert, ikerház – remek szomszéddal, szép környék, csupa újépítésű házzal, gyalog fél órára a Hévtől.

Innentől lehetett tervezni – kutya, baba, költözés, (hitel..). Persze ennyire nem volt egyszerű a dolog, hisz a világválság igen megnehezítette a kölcsönfelvételt. 4 pokoli hónapon mentünk keresztül, míg ide oda téptek minket, és húzták az időnket (meg az idegeinket).. (ha jól emlékszem októberben kezdte el intézni Ticsi, és februárban kaptuk meg végül… Pedig nem tudtak olyat kérni, amit Tibi 1napon belül ne vitt volna nekik…).

Ezzel kb. párhuzamosan aug.-ban úgy döntöttünk, neki esünk a babaprojektnek. Én már előtte nem dohányoztam több hónapja (előtte sem, csak ha buli volt) Alkoholt a szülinapomon ittam, egészségesen étkeztem, sportoltam, tisztítottam a testem. Tibit is igyekeztem ebbe az irányba terelni, hogy a kis lélek, aki választ minket, lássa, h. egészségbe várjuk őt. Persze mint minden nő, totál túllihegtem az egészet, bestresszeltem, amikor 3 hónapon keresztül (húha… hehe) nem akart összejönni a kisbaba. Novemberre úgy döntöttem kiengedem a fáradt eddigi gőzt, megfogtam a Csajokat, (meg persze Tibit és Ecsémet), megittam egy üveg szangriát és irány a Dokk :D Állítólag nem volt nagy buli (én nem emléxem hehe:D), de a lelkemnek jót tett.

December közepére Tibivel úgy gondoltuk, elég volt, költözünk, kockáztatunk. Ha van hitel, ha nincs. Eljártunk kigányoltuk a kecót, már jó hidegek voltak, súroltunk, fertőtlenítettünk, pizzáztunk 1000el:D, majd 20-án a családunk segítségével bepakoltuk Pomázt, és Kispestet egy teherautóba, és 2 személyautóba, majd átcipeltük Miklósra :D

Marietta már nap mint nap zaklatott, h. vegyek már egy terhességi tesztet, aztán kényszerből elvitt a gyógyszertárba, de semmi időm nem volt megcsinálni, főleg nem is azzel foglalkoztam, erőn felül pakoltunk, takarítottunk – ráadásul nem akartam megint csalódni. 22-én reggel rászántam magam, és megcsináltam. Amikor megláttam a két csíkot, majdnem összeestem, remegtem mint a nyárfalevél. Persze Tibinek nem akartam elmondani még, karácsonyra tartogattam neki a meglepetést, de Mariettát gyorsan felhívtam. Rossz volt, h. nem dolgoztam, Dalmácska és Nikike nagyon hiányoztak abban a helyzetben.

Szentestét Tibi anyukájánál töltöttük, mikor hazaértünk, akkor ajándékoztuk meg egymást egy-egy kis aprósággal már a saját kis kuckónkban.

Tibi ajándéka, 1 pár kis bébicipellő volt, amit Mariettával szereztettem.

Amikor meglátta kérdezte: „Csak nem? Akkor azonnal vedd le ezt a vastag övet, agyonnyomod!” Szerencsére a sírás rívás elmaradt :D

Folyt. Köv.