Sosem volt ilyen tökéletes az életem, Tibi még mindig nem dolgozik - velünk van itthon - babázunk (agyonpuszilgatjuk és/vagy agyondögönyözzük), csavargunk, házimunkázunk, punnyadunk, na és zabálunk. Na azért rákaptunk a sportolásra is, én spining és edzőterem, Tibi Squash, és edzőterem. Nagyon jól elvagyunk.

A Baba meg... Tényleg akkora szerencsénk van vele, olyan jópofa, jókedélyű gyerek!

Este fürcsi 7-kor, utána hami, majd becsuccsanás. Fél 12kor felkeltjük enni, de még akkor is mosolyogva kel, amikor magához tér kiabál, beszél, és jár kezelába 1000el. Annyit nevetek rajta, olyan vicces teremtés. Nyitva a szája állandóan, csorog a nyála, csak akkor nem nevet, amikor figyel valamit, vagy valakit. Még az is aranyos ahogy ásít, vagy tüsszent! Mesebaba!

Hami után egyikőnk vele alszik (másik kinn a nappaliban, így legalább felváltva alszunk át éjszakákat), altatni sem kell, csak egy puszi+sötét, kb. 20 perc vergődés (mindenképp kitámasztjuk, különben hasrafordul pikk pakk, aztán jön a bukás). Reggel nem 6 kor kel mint a többi pulya, hanem 7-8-9kor! Mázli!

Mostanság le tudom tenni csucsuzni délelőtt is, délután is. A titkom, hogy még azelőtt lerakom, hogy látnám - elfárad, hagyom kicsit vergődni, aztán ölembe veszem, ott elájul.

Na jó enni nem eszik meseszépen. Konkrétan szinte a háta közepe is almás és/vagy banános, rángatja a fejét, vágja az arcokat, dühöng közben, és minden végtagja mozog. Le kell közben fogni, különben még a plafon is pépes lenne. De azért elfogy a kikészített adag .

Édesen játszik a járókában, a menet: megrugdossa a babatornáztatót, hasrafekszik, megnyalogatja a padlót, ha evett bukik egyet, odagurgulázik valahogy a játékaihoz, ha nem éri el őket, mérgesen kiabál. Ha megunja vissza tekereg a hátára. Egyre kell vigyázni, csak puha játékot szabad a kezébe adni, különben jóól fejbekólintja magát

Szóval idilli, ilyen csak a mesében van. Jó lenne megnyerni a lottót (Tibi hajt is rá), hogy mindig együtt lehessünk. Még akkor is megéri, ha jövőhónapban nem eszünk