Olyan jól érzem magam itthon a babával, tök jól szórakozunk, összejárunk a babás barátainkkal, vásárolgatunk, utazgatunk.

A múlt héten nagy Babamama találkozó volt Kulcson Krisztánál, ahova Hajni vitt le minket.

Mire értünk jött, Tibike, és Lénababa akkor kelt fel... Így a lefelé vezető úton kb. 50x énekeltük el az "a part alatt"-ot, a "tavaszi szél"-t, ugyanis a két gyerkőc folyamatosan üvöltött unalmában, sőt, egymást hergelték... De mi kitartóan, szakadva a röhögéstől énekeltünk, annak ellenére, hogy csak akkor hallgattak el 5 percre, amikor levettem Tibike cipőjét, és 1-1db-ot a kezükbe adtam rágni. Hazafelé okosabbak voltunk, Tibike alvásidejében utaztunk.

Kulcson volt remek tepsistészta, szülinapitorta, 1000féle süti, nagy dumcsik, röhögések, gyekjátékok, hajtépések, sírások, rívások.

Annyi ember aggódik, mert a gyerekvállalással véget ér az élete.. Pedig nem! Csak átalakul, másfajta szórakozás veszi át a helyét a partizásnak, csavargásnak!