Mozgásfejlődés: Tibike stabilan jár - mostanság már hátrafelé is, kisebb dolgokat átlép, van amit ki is kerül, a nagyokon zakózik hatalmasakat.
A kipakolás továbbra is megy, de felfedezte, hogy bele is lehet rakni. Kinyitja a dobozkát, és be is csukja. Az összerakós macira (két karika, és egy fej egy rúdon), a karikákat szépen rárakja, aztán jön és mutatja. Nagyon édes! A csőröspohárra ráteszi a tetőt, a nagy legókockákat meg egymásra (de többnyire inkább leszedi, és földhözvágja)
A minap Tibi készítette a fürdővizét, közben Tibike molyolt a fürdőszobában, ütögette a törölközószárítón a törölközőt. Arrébbattyogott, majd visszafordult. Látta, hogy leesett. Odament, felvette, és próbálta visszarakni! Olyan kis okos!
Felmászik mindenhova, de szépen le is tud jönni. Mondani kell neki: "popóóval", és már halad is visszafelé. Elég vicces, mert többnyire rossz irányba indul el. A teraszon nem a lépcső felé tolat, hanem a bejárati ajtóhoz.

Evés: elkezdte a darabos ételeket enni. Reggelire fincsi szendvicskatonákat - barna kenyéren sonka, sajt, paradicsom, ebédre párolok neki brokkolit, karfiolt, répát, s hasonló borzalmakat, husival, májjal ő meg gyönyörűen tolja befelé! Mindent megeszik! A sajtot már sikerült megcsippentenie majd bekapnia! És ami fantasztikus csukott szájjal, szépen lassan megrágja! Szebben eszik mint én!
Persze társaságba még pépeset kap, amit továbbra sem kedvel, mondhatni kínlódva nyammogja. Amúgy sem az étel érdekli olyankor...
A minap, csináltam egy hatalmas hibát. Ebéd után kapott Tibike egy Activiát, pont itt voltak a csajok is. Viki megkérdezte: mikortól lehet az epret adni a babáknak? Én határozottan, és öntudatosan, szokásos okoskodó stílusommal válaszoltam: Egy éves kor után!! Majd ránéztem az Activia dobozára.... EPRES... Szerencsére nem lett baj!

Kommunikáció: elkezdődött. Megy a halandzsa, csak én nem értem :D Megy az "ezmijjjez" korszak, csak a következővel: "TÁTÁ" vagy "DÁTÁ" és mutat a tárgyra, a kis ujjacskájával. Megzabálom. Kér tőlem dolgokat, ami épp a kezemben van, felemeli a kezét, és "eeeeeee" zik. Ha nem kapja meg, Földhöz vágja magát.
Az "anya" változatos kiejtéssel hangzik: ha mérges: "annnnnnnnnnnnnnnnny", ha elmegyek "aja", ha kiabál: "Any"

Érzelmi fejlődés: mostanában tapadókorongot játszik. Olyan nincs, hogy én ne vele foglalkozzam. Ha pakolászom a konyhába, jön a lábaim közé, megszorítja a térdem, úgy hogy kimegy belőle a vér, és "annnnnnnnnnnnnnnnnnnnny"!!, magyarul vegyem fel azonnal. Persze tartani nem bírom olyan sokáig, így leülök az ágyra. Ha ez megvan, ő megnyugszik, mászik le onnan, és megy tovább játszani. Ha felkelek, kezdődik elölről. Egész napra Büntiben vagyok!
Ha bármi történik, baleset, összeveszés, akkor mindig én vagyok a mentsvár. Továbbra is mindent a szájába vesz, és rágózik rajta. Követ, bogarat, füvet, levelet, kutyaszart. Egyik nap is észrevettük, mondtam Tibinek, én nem nyúlok be a szájába, állandóan leharapja az ujjaimat. Tibi bevállalta. A baba szoríotta össze azt a 7db fogát, tolta az Apja kezét, közbe csukott szájjal üvöltött, h. mit képzel magáról, az az övé! Majd amikor sikerült kitúrni, üvöltve kéreckedett fel hozzám, amikor pedig az Apja odajött megsimizni, lökte el a kezét, és ütötte a mellkasát! (megjegyzem az eset után a szomszéd átadott pár szelet sütit, hogyha már mi nem adunk a gyereknek enni, majd ő ad).

Méreteket nem tudok, szeptemberben megyünk a védőnőhöz 1 éves csekkolásra. Kb. 10 kg lehet, a 80-86-os ruhákat hordja.