Béke és harmónia..

Ez a hónap ismét egy pompás időszak volt. Egy szófogadó szeretetgombóc kispasit ismertünk meg. Nem sok hiányzik a pároslábbal ugráláshoz, megtanult bukfencezni kis segítséggel, és puszit dobni. Egész nap nyomul, ölelgeti a combunkat, finom puszikkal halmoz el, és bújik mint egy kiscica. Imádom. A hihetetlen, hogy mindenkihez: a barátaihoz, a családtagokhoz.

Persze kisebb balhék is előfordulnak: átmentünk a babás barátnőhöz, hát amit a két fiú alkotott, nem volt semmi. Annyira jó nézni az értelmi fejlődésüket! Tibike kivett egy autót a dobozból. Bence úgy gondolta, neki is az kell, először ki akarta venni a kezéből, de Tibike fölszaladt a lépcsőn az ebédlőbe, Bence utána, és az ebédlőasztal körül kergették egymást. Kis civakodás, Bence elvette, aztán futott. Tibike utána, mutogatott a kisautóra "ada" "ada",  (nem Tete! csak néztem!), Bence meg integetett a fejével, hogy nem-nem. Később volt még egy hasonló esemény, de az csak ülve zajlott, egyszerűen lekommunikálták a dolgot pár percben. Annyira édesek, semmi verekedés, vagy hajtépés ennek ellenére nem volt.

Eljött a jó idő, Macika egész nap az udvaron lenne. Már reggel ül a lábtörlőre, hogy adjam a lábára a cipőjét. Homokozik, kutyázik, leskelődik a kerítés alatt. Megvettük a nagyobb méretű kismotort is, mert a kicsit már térddel hajtotta. Na ezt meg lábujjhegyen. Imádja. Amikor jöttünk haza az áruházból, ölébe vette simogatta, csókolgatta. Azóta is mindig a motoron ül. Benn a kicsin, kinn a nagyon. A babakocsit felváltotta a háromkerekű bringa, majd a motorka. Így kutyasétáltatáskor a két eben kívül a gyerek után is rohangálni kell, hogy ne vegye a szájába az elszór csikkeket, és üvegszilánkokat. Jó móka!

Túl vagyunk 18hós kínzáson is. Két szuri… És még ugyanennyi van hátra..
A rendelőben Tibike akkor is tapadt a testemre, amikor én már elengedtem. A szituációs játékok (vettünk dokifelszerelést, és minden este eljátszottam vele a vizsgálatot, meg a szuribeadást) annyit segítettek, hogy legalább a vizsgálatok alatt nem kellett 4en lefognunk, csak a szuri közben. Méréseket kihagytuk méltányossági alapon, ezért este megmértem: 88cm, 11,3kg.

Végre próbálkozik a beszéddel, így egész nap a tete helyett "husi", és "lábi" -t mond. Fő a változatosság :D bár fogalmam sincs mit jelentenek. Mondogatja az eddig ismert szavacskáit, plusz rengeteg újat, sőt nézegette a járműves könyvét egyedül, és eccercsak hallom: „takci”,”qvad”! Kinn az udvaron rámutat a bringára: „bicikli”. Vagy az úton: „busz”.
Mindebből kiindulva, egyszer ha ráérez az ízére a gréder, és a buldózer lesznek a kedvenc szavai.
Erre még várunk, egyelőre csak én értem a szavait, de van, hogy én sem:D

Rájöttem hogyan kell megfelelően táplálni az én kis csemetémet.
Reggelire pehely+joghurt, nincs tízórai, így annyira kiéhezik ebédre, hogy azt mindet befalja! Uzsonna egy kis gyümölcs sajttal, vacsora pedig pirítós különböző feltétekkel. Így végre nyugodt lehetek! Nasi továbbra sincs. Gyönyörűen eszik egyedül: kanállal, és villával, nagyon elégedett, és büszke vagyok rá! Nem az a fajta aki után a plafon is dzsuvás. Csak az előke, a szája, és az etetőtálca!

Szobatisztaság továbbra is várat magára.