Duma, duma, duma

Ismétlésként elolvastam az előző hónapokat. Érdekes. Szinte mindent elfelejtettem már. Néhány hónapja még Baba volt, mostanra Kisgyerek lett…

Cumisüveg nincs egyáltalán, teljesen önállóan eszik, iszik: felnőttes ételeket. Reggelire müzli joghurttal, teával, természetesen pohárból. A csokiért már úgy könyörög, mintha minden nap azzal tömném. Elég volt egyszer megmutatni neki. Állandóan ehetnéke van, de ahogy leültetem, eszik három falatot, aztán annyi. A kedvenc étele továbbra is a párolt bébirépa virslivel.

A kiságyát lecseréltük gyerekágyra, amit nagyon imád, nincs balhé fektetéskor, magától bemászik, és kér néhány játékot. Az énekléshez engem is befektet maga mellé: „anya ide csucsu párna”. Imádom, ilyenkor piszézünk „össze, pisze!”, puszilgat, simogat. Kedvenc napi rutinom :D

A legnagyobb öröm, hogy a három hónapos balhé után, végre leszokott a verekedésről rugdosásról! Azóta újra álom az életünk :D Ha nagyon bepipul rám, csak jelzés értékkel megsuhint, de csak rá kell néznem, és egyből: „anya, puszii” : magyarán bocsánatot kér.

A szobatisztaság folyamatban van, sürget az idő, mert már csak egy hónap van a nyárból. Kint csak egy bugyika van rajta, had érezze, milyen kellemetlen, ha lepisili a lábát. Egy ideig egész jól ment, Tibike élvezte a dolgot: gyakran ültettem a bilire, pisilt, tiszta is maradt a pelusa. Sőt előfordult, hogy bele is kakált. Aztán egyik napról a másikra sikított, és feszítette magát, ha rá akartam ültetni. Így most szünet van.

Viszont ha bekakál szól, és önként megy a pelenkázó felé. Elalvás előtt is kijön, hogy cseréljem ki, ha baleset történik. Sőt ma előre szólt, és sikerült neki a bilibe. Szóhoz sem jutottam.

A kedvenc játékai: a trambulin, a lapát („pátó”), ceruza, gyurma, és a legó. Hihetetlen egy méregzsák. Amikor nem sikerül összeraknia két elemet, sikítani kezd, földhöz vágja, majd rugdosni kezdi őket. Én meg röhögök.

Élményekkel is gazdagabbak vagyunk, éljen a nyár. A pocsolás van első helyen, itthon, strandon, tóparton. A kedvenc a vízpart, mert ott fürcsi, és homokozó egy helyen van. Dunaharasztiban annyira boldog volt, hogy sikongatva ugrált a vízbe.

A legújabb, hogy nem bír itthon megmaradni. Egész héten hurcibálom minden felé, már beiktattam a rendszeres nagyilátogatást, Bencéhez is gyakran látogatunk, pompás új szomszédjaink vannak két kisgyerekkel stb. DE. Ha nekem főzős napom van, vagy esik az eső, egész nap zaklat: "menjü" "menjü" "menjüüüüüü". Amikor pedig már nagyon unatkozik, elege lesz, mindenért hisztizni kezd. Földhöz vádja magát elég speciális módon: négykézlábra vetődik, majd széttárja kezét lábát, hát mitmondjak, szakadok a röhögéstől.

Na és a sebek száma is egyre nő. A térdbibi már begyógyult végre, hála a rossz időnek, viszont bukfencelt már le az első teraszról a betonra, esett szájra a parkettán, mert mindkét keze tele volt, és a homlokára is, amikor guggolva vizsgálta valami jármű kerekét, a kutyával való játék közben Csoki véletlenül meglökte, és a falnak esett, így ömlött a füle tövéből a vér, annyira lehorzsolta. Ráadásként a napokban megbotlott a szőnyeg szélében, és nekiesett a kisasztalkája szélének, így újra felszakadt a szeme, csak most a jobb. Az eset szerencsés volt, mert nem kellett a balesetire rohannunk. Csodálkozom, hogy a Földön lévő hatmilliárd ember ilyen szerencsés, és túlélte a kisgyerekkorát.

Volt egy bárányhimlő oltásunk ebben a hónapban, megkértem Anyut is, segítsen majd a gyerek lefogásában, mert szükség van ilyenkor legalább három emberre. Csodák csodájára, nyugodtan ült az ölemben, a doktornő belőtte a vállába, és egy nyikk nélkül tűrte. Leesett az állunk. Persze utána jött a szokásos szó „menjü” :D

A beszéld fejlődése átlagos, de annyira édes, hatalmas a szókincse, de mondatokat nem mond. Pl.: "Bence. Menjü. Moto." Ismeri az összes apró testrészét, gyümölcsök, zöldségek, állatok, ruhadarabok, ember, és állatneveket is, stb. A kiejtése hagy némi kívánni valót, de abban is látom a haladást. Minden reggel újabb és újabb szavakat használ, én meg csodálkozom, és megzabálom. :D

Méretei: 93 cm, 12,6 kg