Ezt a bejegyzést Ágesz barátnőmnek ajánlanám köszönetként a nyaggatásért.

Az elmúlt három hónap vegyesen, előre-, és visszafejlődésekkel is telt.

A szobatisztaságra szoktatás, mint olyan megszűnt. Tibike ráunt a dologra. Amikor pisilni vittem, 5 perces könyörgés és hiszti után csurrantott egy pár cseppet, majd leugrott a vécéről. Bugyi föl, kézmosás, és futás játszani. Következmény: 15 perc múlva agyonpisilte magát, és környezetét. Komplett ruhacsere, felmosás, fertőtlenítés… Amikor ezt már három napon keresztül tette, naponta 4-szer, azt mondtam elég. Pelenka vissza. Utána olvastam, semmit, de semmit nem szabad erőltetni. Ha megérik a dologra egy hét alatt rászokik a wc-re.
Ha bekakál szól, szerencsére nagyon zavarja, úgy megy, mint a ki besz*rt. Ehe
Bencétől eltanulta, hogy „pisi van”. Ilyenkor megyünk a wc-re, semmi eredménnyel. Ahogy észrevettem akkor pisil bele a pelusba, amikor mondja.
Amúgy szökőévben egyszer végzi bilibe a dolgait.

Bence bölcsis lett, így tőle tudjuk, mit lehet elvárni egy kétévestől. Tibike mióta látta tőle, csak kisasztalnál szeret enni. (már átraktuk az etetőszékét a nagyasztalhoz)
Az egyedül vetkőzést tanítottuk egy ideje, az egész jól megy, csak a pulcsit nem sikerül levennie. Az öltözés – háát – alakul. Zokni, nadrág, kis segítséggel, a többit mi adjuk rá.

Játékok:
Nagyon pasi. Autók minden mennyiségben, méretben, színben. Egész nap tologatja, lökdösi őket, nézi a kereküket. Három kedvence: egy Burago Magyar Rendőrautó, amit a Papától kapott, egy hatalmas lenkerekes versenyautó Zsófitól, és persze egy Villám MCQueen.

Az olvasással is unalomig nyúz minket: Anna és Peti, Thomas, mondókák stb. Unalmunk után bejelenti: „olvasok egyedül”. Valami zabálni való ilyenkor.

Miután kegyetlen rossz a környékünkön az út, és már a kismotort is nagyon kinőtte, vettünk neki egy vagány futóbringát. Imádja. Nagyon hamar hozzászokott a két kerékhez, úgy löki mintha csak a háromkerekű rozoga lassú kismocin ülne. Délelőttönként át szoktam vinni Szigethalomra, ahol sok a kihalt aszfaltút, ott tud száguldozni. Sokszor alig érem utol. Tanítjuk az alapvető közlekedési szabályokra: ha meglát egy autót, az út szélére siet, az utca végén megáll.

Tibike és a TV:
Valamelyik nap Tibike félrenyelt valamit, és köhögni kezdett. Miután befejezte a fulladozást közölte: „ACCt kérek”. Én meg tátott szájjal: „he?”
Esküszöm nem nézetem a gyerekkel állandóan a tévét. Reggel a reggelit szoktam megnézni, este meg a fókuszt, (ja meg szombaton az X-faktort), (amíg ő ébren van). Annyi reklám van ebben a két műsorban, hogy a szókincse nagy részét innen szedi, szégyen… Eleinte büszke voltam rá, amikor ebéd közben közölte: „finom lett”, majd felfedeztem az egyik reklám szövegében. Napokig hallom, hogy „X-faktor - Kovács Veraaaa” (csak ő rajong érte, mi Rock Tenors fanok vagyunk). Vagy a vasárnapi VV párbaj után: „Dia-Eszteeer, Dia-Eszteeeer”.
Amikor porszívózom, vagy főzöm, berakok Tibikének valami mesét. Van kb. 1000 féle, de ő csak Madagaszkárt, Villám McQueent, Thomast hajlandó nézni, még szerencse, hogy több részük van, bár így is marhára unoooooom…

Hatalmas fazon (gondolom, mint minden kétéves), imádom a dumáit – ahogy tükröt tart a beszédünk elé. Csodálkoztam, amikor kérdeztem tőle valamit, és „őőőőőőőőőőőőőőőőő szerintem” –mel válaszolt. Majd elkezdtem magunkat figyelni. Szerencsére a legdurvább káromkodása a „fene vigye el”. Bár mondott már cifrábbat is, amit most nem részleteznék, de azt csak pillanatnyilag hallotta, mondta.
Amikor valaki zaklatja: (kutyák, Apa, Én) „mennnyinnnneeen”
Ha meglát meztelenül: „Anya kukija eltőőőrt”. De van kukija, a motorkának, popója az autónak, a zsiráfnak meg kaka van. :D
Ha rosszalkodik, és megkérdezem: Tudod mi vagy? Ő: „komisz bácsi vagyok”
Amúgy meg „anya néni, apa bácsi, Emő zöld”. A színeket meg tudja különböztetni, ismeri a nevüket, de össze nem köti őket. Ilyenkor szoktunk vitatkozni: „zöld” nem kék, „zöld” nem kék perceken keresztül. Tiszta Tom és Jerry..
A hisztiről szerencsésen leszokott, elég szófogadó lett (a szeptemberi-októberi kezelhetetlen őrület után, amikor már estére a hajam hullott). Persze vannak rossz pillanatai amikor üvölt a fejembe valamiért, undorító arckifejezéssel: „neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem”, vagy „dehogyis Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa”, és közben forgatja a szemét. Nagyon durva. (ilyenkor eszembe jut: dirr egy pofon)
Persze mindez feledésbe merül, amikor egy szerelmetes pillanatában (jó sokszor előfordul!) odajön hozzám, átöleli a nyakam, és azt mondja: „szeretlek anya, nagyon nagyon”. Anya = paca.
Reggel amikor ébred, kitotyog a zsákjában, és felváltva nyomja Apára, majd rám a puszikat, és vall szerelmet nekünk. Majd belekönyököl a mellembe, lerúgja a fejemet, ráugrik a hátamra, lovagolni kezd rajtam, tépi fel a szemhéjamat, és veszekszik: „anya nyisd kis szemed” . Ha semmi reakció, a takarómat rángatja: „anya fölkelsz”. Majd végső elkeseredésében felül az etetőszékébe, és „anya hamit kérek”. (persze mi ilyenkor fetrengünk a röhögéstől)(azért nem bírunk felkelni)(ehe-ehe).
Reggelire kap egy bögre kakaót, azt megissza, majd többnyire semmit, a délelőtt folyamán. A napokban kezdett el magához képest zabálni, biztos fejlődik a szervezete.
Viszont valami fantasztikus szépen eszik. Csukott szájjal, ha koszos a keze, szalvétát követel, és nem lesz dzsuvás tőle a plafon is. (kivéve, amikor a teát körbeönti az asztal körül)
Járt nálunk a télapó, zsáknyi édességgel, és Tibike nem falta be az egészet (pedig továbbra sem etetjük hétköznap édességgel). Annyit evett, amennyi jól esett: egy csomag gumicukor, 5 szaloncukor, 2db kindercsoki, és egy télapókéz :D

Az ujját szopja még mindig. Mindkét hüvelykujján bőrkeményedés van (nem vicc!!). Meg sem próbáljuk leszoktatni. A fő gond az, hogy bekapja, alfába kerül, amikoris a mutató ujja egyből az orrában van. Na nem azért, hogy turizzon, csak úgy, mert az ott van, és tök jó. Próbáltuk már leragasztani a mutatóujját, az egész öklét, hátraragasztani a kezét, de egyáltalán nem hatotta meg :D Mondam neki, hogy ezt csak a buta gyerekek csinálják, erre Ő: "buta gyerek vagyok én is".

A kutyák meg előnyálazzák az ujját. Eszméletlen kis Maugli. Rengetegszer négykézláb, ugatva rongyol a lakásban, majd kinyújtott nyelvvel liheg… Marha idegesítő :D

Összességében tényleg elégedett lehetek, szép, okos gyerek, picit nehéz felfogású, ebben Ecsémre hasonlít, ugyanis, ha egy dologgal foglalkozik, képtelen másra odafigyelni. Könnyen kezelhető, szófogadó, ámde rendkívül eleven, vidám, és jó humorú kölök.
Ami nagyon meglepő számomra, hogy hihetetlenül érzékeny, és empatikus is. Ilyen kis gyerek, ráadásul fiú! Pl.: a Papimat kórházba vitték szívinfarktussal, és a telefonos értesítés után, bementem a szobába sírni. Ő utánam jött, rámnézett, leolvasta az arcomról a fájdalmamat… Elkezdett sóhajtozni, simogatni az arcom, és hatalmas erővel átölelte a nyakam. Nagyon meghatóak az ilyen esetek.

Alig várom már a karácsonyt, tök jó ajándékokat fog kapni, szenteste a Mamáktól Tomas vonatok, másnap a fiúktól meg Villám McQueen!

Méretek: 96 cm 13,1 kg, 27-es láb. (jeti)