Három hónap2012.12.20. 00:04, kovacs-anett
Nagyon kemény három hónap
Tomikával most voltunk 3 hónapos státuszon, nagyon durva, 7150gr, 68 cm. Tibike, aki szintén nem kicsi, ebben a korban 5900gr, és 65cm volt. Pedig már nem is olyan zabagép, eleinte ugyanis az volt, előfordult, hogy 210ml-t nyomott be..
Büszke vagyok magamra, mert még mindig szoptatok, ha nem is kizárólagosan. Ugyan azt csinálja mellen, mint Tibike annó, tép, nyúz, húz, de már acélból vannak a bimbajaim. Ha nem bírom tovább, vagy elalszik, akkor jön a tápi. Kb. 40-60%-os az arány.
Amúgy eszméletlen egy kissrác. Én ilyen könnyen kezelhető gyereket nem láttam. Pedig Tibike sem volt nehéz eset. Két esetben sír, ha éhes, vagy ha álmos. Nem ölbaba, beteszem a pihenő székébe, és nézelődik. Mosolyog megállás nélkül, dumál, sikongat, valami zabálni való. Egész nap csak vele mókáznék :D. Éjszaka 2x kel, és simán alszik el/vissza.
Nagyon kis masszív, annyira hasonlít, és annyira nem Tibikére. Tibike még mindig babásabb pofijú, mint a pais arcú Tomika.
Aki egy darab hasonlóságot felfedez bennem és a bébiben, ajándékot kap.
Gyönyörűen fekszik hason, magasra tartja a fejét, kétszer már hanyatt dobta magát ebből a helyzetből. Amitől ideges vagyok, van a kis homlokán egy csontkinövés. Az ultrahang szerint nem kóros, na de mi lesz vele suliban? Halálra fogják szekálni. Vagy, ha nőni kezd és egészségügyi problémát okoz? Totál kiborító.
Írtó drága: nagyon tudja enni a kezét, ha éhese, vagy csak úgy szórakozásból – de már a hüvelykujját is megtalálta. Egyelőre a cumit is ügyin használja, Isten tartsa meg jó szokását, mert Tibikével azóta is csak ezen balhézunk.
Amúgy Tibike is kezd cuki lenni (méretek: 15kg, 106cm), a néhány hónapnyi dacolás után, ami óta kihullott az összes szál hajunk. Kemény időszak volt ez… Végül is sok minden összejött neki. Testvér, ovi, és a 3 évesek dackorszaka. Csoda, hogy meg nem öltük egymást. Biztos a sok üvöltözéstől ment el a hangom. De úgy tűnik belenyugszik a sorsába.
Voltam fogadóórán, ugyan nem sokat járt egyhuzamban, egyelőre mindenki elégedett. Ő a legfiatalabb a csoportba, nagyon igyekszik, szót fogad, az Ő baba tempójában :D Emleget néhány gyerkőcöt, hogy ők a barátai, de még nem alakult ki semmi végleges. Ma derült ki, hogy Bence barátja januártól az Ő csoportjába jár… Reszkess Halacskacsoport… :D
A tesóját még mindig imádja, simogatja, puszilgatja, dicsekszik vele, naponta 100x mondja el, hogy "olyan cuki, nem gondolod anya?". Ez azért boldoggá tesz.
Én viszont állandóan szorongok, és lelkiismeret furdalásom van.
A pici miatt, hogy nem foglalkozom vele eleget.
Tibike miatt, hogy nem foglalkozom vele eleget.
Tök gáz. Mikor múlik el ez az a nonstop rossz érzés????
Elég nehéz időszakot élünk meg, de mintha lassan de biztosan könnyebb lenne…
Hajrá 21-ei rosszvilágvége, és jóvilágkezdete.
Hajrá 2013.
|